A kastély háta mögött egy fűvel borított kis részt talál az ember. Áthaladva a tisztáson az erdő felé közeledve meghalljuk a víz csobogását. Először csak halkan, majd egyre erőssebben ahogy megközelítjük a faóriásokat. Nem, az erdőbe nem kell bemenni, de egy-egy kisebb cserje, apróbb termetű fa takarja a kis patakot, ami a furcsa zajokat hallatta. Amint megpillantod, az illatát is megérzed. Friss, tiszta vizű kispatak ez. Az ember szeret a közelében lenni. Itt a természet valóban él. A madarak csiripelnek körötted, nyáron a Nap gyenge fénye simogatja bőrödet. Télen, a hűvös szél cibálja kabátod, hajad, de még így is igen kellemes látványt nyújt a víz.
A patak medre tiszta, kavicsos. Itt is jellemző a víz által vájt meder, ami persze nem nagy, csak pár centis. Különös formájú, fényű és fajtájú kövek csillannak meg ha az ember belepillant a csobogó vízbe. A patak partján elszórtan néhány korhadó félben lévő pad is található. Ide a diákok letehetik fáradt korpuszukat.
Kellemes környék, a szerelmespárok szíves örömest járnak ide.
By: Gabriel D. Ledford