A patak mögött nem messze már látható a fákkal szögezett út, mely az erdőbe vezet. Ez még nem az a rettenetes faóriások birodalma, mint ami mögötte van, de messzebb a kastélytól már a sötét rengetegbe csöppen az ember. Ide épp eszűek nem tévednek, lévén ez már egy dombosabb részen van, jó nagy távolságra a biztonságot nyújtó falaktól, hogy ne találjon vissza.
Hatalmas faóriások tornyosulnak az ember felé. Ágaik, leveleik már nem engedik át a nap fényeit - sötét van, és nappal is csak félhomályos derengésben mész előre. Könnyű eltévedni, de jaj neked ha ez bekövetkezik, hiszen itt már nehezen találnak meg, és így messze a lakott területtől akár még valami félelmetes, vagy veszélyes lénnyel is találkozhatsz.
Ráadásul a fák sem túl segítőkészek. A szerencsétlen vándor azt veheti észre, hogy a levelek suttognak, sosem hallott nyelven beszélnek egymáshoz...és az ösvényt is könnyen elvétheted visszafelé menet, úgy érzed, a faóriások elzárták az utat mögötted.
Ez az erdő messzire terül még el a kastély mögötti részen, tehát csak óvatosan a kóborlással, hiszen nem nehéz messzire jutni, de vajon vissza is ilyen könnyű?
By: Gabriel D. Ledford & Raziel J. Noblestone