A kastélyból kiérve, egy rövid kis séta után, ha az ösvényen maradsz, akkor nem messze, megtalálhatod azt a bizonyos épületet. Az istállót. Ez sem csúnyább mint a kastély, a falakon ugyanaz a különleges díszítés virít mint a főépületen.
Az ablakok is díszítettek, az ember nem is gondolná, hogy ez az istálló, ha nem hallaná a tipikus zajt, a lovak zaját. Az ember közeledve megérzi azt a jellemző szagot, melyet egyesek szeretnek, mások nem igazán kedvelnek.
Hatalmas ajtó nyílik a belső térbe. A falakon a lovak nevei díszlenek, a sarkokban pókháló bújik meg, de a bokszok rendezettek. Az istálló falainak felső részén nagy ablakok adják a fényt.
Sorban, minden lónak megvan a helye, fa, illetve fémmel elkerített helyük van. Ahogy haladsz a folyosón figyelned kell, nehogy a viccesebb kedvű élőlények beléd csípjenek, vagy meg is harapjanak.
A helyiség végében már nincs boksz, hanem itt a lószerszámokat, a nyergeket, kantárokat tartják a gazdák. Itt ki tudják kötni a lovat, míg felszerelik, tisztítják.
A hátsó részen is van egy olyan nagy ajtó mint amin bejöttünk. Ezen vezetik ki a már felszerelt állatokat.
Az istálló mögött nagy halmokba van a széna, és a szalma. És nem messze van a karám, ha valaki nem éppen kitűnően lovagol, vagy csak egy kis versenylovaglást akar gyakorolni. Itt az ugratást is megpróbálhatják akik szeretnék, hiszen ha kellőleg erős valaki fel tudja tenni a rudakat.
Ha pedig valaki nem itt szeretne lovagolni, az erdő és a nem messze fekvő tengerpart, vagy a rét, teljesen megfelelő erre a célra.