A part

A kastélytól nem messze, kis utcákon juthatunk el a partra. A tenger szürke színe messziről látszik, és a hideg szél ami erről fúj érzékelhető. Már a házak közt érezni a sós víz illatát.
Végre elérjük a házak szélét és megpillantjuk a sziklákkal övezett vizet. Néhol egy-egy fa lépcsőt láthatunk ami a vízbe vezet. Itt a bevállalósabb emberek, akik nem félnek a megbetegedéstől, akár még be is merészkedhetnek a maximum 15 fokos vízbe.
Az ember talpa alatt szikár talaj van, se fű, sem más növényzet nem takarja a földet, illetve a sziklaszerű talajt.
Arrébb, ha ez ember egy fél mérföldet sétál talán, akkor lassan átvált a part apró kavicsos parttá, így már a látogatók a lábukat is beletehetik a vízbe, vagy a sziklákon, amiket a víz lecsiszolt ugyan, de még mindig kiemelkednek kicsit a kicsapó hullámok közül, nyugodtan megállhat, és éppen még kagylókat, vagy szebb köveket is kereshet.
Kicsit zord hely ugyan, hiszen az állandó tenger felől érkező szél nem a legkellemesebb, de ha az ember egy kis magányra vágyik, itt talán reménykedhet, hogy nem zavarják meg. Vagy ha éppen egy kicsit ki akarja élni művészi hajlamát, a rajzoláshoz gyönyörű táj rajzolódik elénk.
A távolban tiszta időben felfedezhető egy-egy nagyobb szikla, az elszakított part maradványiként, mutatva, milyen magasan is volt annak idején a partszakasz, és ezzel különlegességet adva a helynek.