A lezárt részleg egyik folyosóján van egy ajtó. Egy ajtó, mi nincs kulcsra zárva ugyan, de a diákok elől minden erővel próbálják elzárni. De csak próbálják, hiszen még így is van olyan elvetemült ember a kastélyban, aki megpróbál bejutni.
Amint benyitsz az ajtón megcsap az a bizonyos szag, amit a tantermekben is érzel egy-egy óra után. A bájitalok kesernyés, édeskés illata, vagy éppen büdös szaga.
Eléd tárul egy hatalmas szoba először is. Aztán a legszembetűnőbb egy nagy pult, pontosan a helyiség közepén. A pulton minden féle üvegcsén csillan meg az a fény, amit bent a nagyobbacska csillár ad.
Az üvegekben különböző színű, sűrűségű, és halmazállapotú anyagok vannak, kívülre fehér papírra rá van írva, hogy miben mit találsz, de régebben egy vicces kedvű diák néhány cetlit kicserélt, így lehet éppen a rossz üveget fogod meg, vigyázz, ha valamit tenni akarsz velük mert a végén pórul jársz.
Körbe a szobában hatalmas polcok álltak a falak mentén. A fal tört fehér színe így rejtve maradt, hiszen a polcok zsúfolásig tele vannak különböző dolgokkal.
Vannak itt kosarak, melyekben szárított virágok, dolgok találhatók, üstök, kanalak, minden, ami egy bájital elkészítéséhez szükséges. A felsőbb polcokon akadt néhány egyszerű pálca is. Az alsókon pedig néhány seprű foglal helyet.
Az egyik sarokban egy rakásban aprófa volt, itt aztán az ember bármilyen bájitalt el tudott készíteni, amit csak akart, akár jó akár rossz célra is.
A helyiség nem épp öt csillagos, hiszen egy jó ideje nem használták. A polcokat por lepi, az üvegek felületén a fényt megtörik a porszemek, a polcokon pókhálók feszülnek, és néhány rémült pók is szalad menedékbe, ha belépsz, és zajt csapsz.
By:Gabriel D. Ledford