Az ember ezen a részlegen járva ledöbbenve figyel, hogy a kastély milyen szörnyű állapotban is van. A folyosón végigmenve egy ajtóba ütközik az ember. Régen fehér volt, ma már átüt a fa eredeti színe. A festék, mintha az ajtó levedlené, szép lassan lemállik róla. A kilincs a rozsdától barna foltokkal ékeskedik. Ha benyitsz, az ajtó hangos, nyikorgó hanggal nyílik ki. Csak le ne buktasson, hogy itt jársz.
Ahogy beérsz a penész bűze csapja meg az orrod. A falakon a fehér csempe érdekes színt vett fel, a padló fényessége sem a régi már. Por, mocsok fedi a talpad alatt a talajt.
Szemben veled három darab vécéfülke helyezkedik el. Általában meg van az ajtajuk, de erről is vedlik a festék, és nyikorognak. Az egyiket pedig ha kinyitod, a felső tartócsavar kiesett, így ferdén áll meg az ajtó. Vagy nem is áll meg, és akkor hangos csattanással zuhan a földre.
Az ajtók mögött rejtőző vécék csészéje zöldes algával vannak borítva. Ezeket már nem nagyon használod, ha csak nem tényleg sürgős a dolog.
A fülkékkel szemben, az ajtóval egyazon falon három csap foglal helyet. Az egyik le van szakadva, de a többi talán működik. Felettük hosszan egy tükör helyezkedik el, mely olyan piszkos hogy az ember csak homályosan lát benne akármit.
Egy nagy ablak helyezkedik el a köztes falon, aminek nagy párkánya van. Kedvelt hely ez az egyedüllétre vágyóknak.
A teret betölti a rozsdás csövekben folyó víz hangja, a vízcseppek koppanása, melyek a törött csövekből csöpögnek, vagy éppen a vécé hangjai. Félelmetes hely lehet ez este.
By: Gabriel D. Ledford